2014. június 5., csütörtök

Érkezés Indiába, érkezés a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute-ba

Két éves várakozás után végre itt vagyunk, megérkeztünk Indiába, Pune-ba. Az első sokk után ami a repülőtérről a szállásra vezető hajnali úton ért viszonylag hamar magamhoz tértem. India a legjobb tanító mester ez már egészen biztos, rengeteg arcát felcsillantotta ez alatt a szűk egy hét alatt.
A cél amiért itt vagyok: tanulni, tanulni, tanulni elsőkézből az Anya Intézetben, a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute-ban (RIMYI).
Az első nap nagyrészt regisztrációval telt, megkaptuk az órarendünket és este már részt vettünk egy kezdő Pranayama foglalkozáson.
A napirend: minden reggel 7-9-ig (szerdán és szombaton 9:30-11:30:)) különböző órákon való részvétel, van köztük 'General Class', 'Women's class', 'Pranayama class'; majd 3 órás saját gyakorlás. Délután pedig (ez szabadon választható, de mi mindannyian választottuk) óra megfigyelés, az Intézet összes órájára lehetőség van bemenni és megfigyelni az ott történő oktatást.

Az Intézet bejárata
Az első, keddi és a ma reggeli óránkat is Prashant tartotta, ő  B.K.S Iyengar, Guruji fia. A teremben rengetegen vagyunk a világ minden tájáról, körülbelül 100 emberről beszélek, Magyarországról négyen vagyunk az Intézetben. Prashant szeret óra közben megállni és kitérni bizonyos témákra tanító célzattal, ilyenkor mindenkit közelebb hív, hogy figyeljünk. Ezek a kisebb beszédek nekem személy szerint sokat adnak, például a belső gururól akit mindenkinek követnie kéne, arról a tanítóról aki mindenkiben ott szunnyad de sokan nem is tudnak róla ezért nem tudják felébreszteni. Az alapvető hozzáállásról, ami sokkal de sokkalta többet számít mint egy bármennyire is hajlékony test, arról hogy akarom csinálni, hogy jó kedvvel és örömmel csinálom a feladatomat, a küldetésemet a jógeteremben és azon kívül is. A fejlődésről, amit mindig saját magamhoz kell mérnem, az útról amit saját magamból kiindulva önmagamhoz visszatérve írok le, mégis megváltoztat mindent.
Az Intézet csodálatos rengeteg eszközzel felszerelve, olyanokkal is amiket még soha életemben nem volt alkalmam próbálni. A mai saját gyakorlásom alatt például sokat használtam a 'lovat', (azt hiszem így hívják:)), amit egy gerendához tudnék a leginkább hasonlítani. Főként csavarásokat gyakoroltam, amiben rengeteget segített nekem ez az eszköz. Prashant óráin nem csinálunk sok pózt, viszont azt a párat sokáig kitartjuk, és sokszor megyünk bele egymás után újra és újra. Próbálok a saját gyakorlásaim alatt is erre fókuszálni, a kevesebb néha (nem csak néha) több. Ezen fellendülve ma 15X mentem bele Parivritta Trikonasana-ba a 'ló' segítségével, amivel majdnem el is ment a gyakorlásra szánt időm nagy része, de megérte. Minden egyes alkalommal jobban és jobban ment, az első és az utolsó között hatalmas volt a különbség, persze magamhoz képest.

Guruji, B.K.S. Iyengar életnagyságú szobra az Intézet kertjében
India tanító arca a jógateremben is megmutatkozik. Amikor ennyi ember gyakorol egy helyiségben bizony előfordul, hogy nem jut neked hely a falnál egy pózhoz, vagy az éppen odakészített eszközödnek hűlt helyét találod mire visszamész a matracodra. Nyilván ezt senki sem fogadja örömmel de itt nincs mit tenni ez van, ki kell várni türelemmel a sorodat (ha az néha akár 2-3 kört is jelent), mosolyogva új eszközt kell hoznod és folytatni ahol abbahagytad.
Amint ezt a legutóbbi türelemmel kapcsolatos gondolatmenetet kezdtem írni elment az áram (ahogyan minden egyes délután itt, Indiában) és kisebb pánikba estem, hogy az egész irományom odalett. De valaki szeret mert csodálatos módon minden egyes sor megmaradt, nem kellett újból kezdenem az egész bejegyzést.
Találkoztunk ismerős arcokkal budapesti workshopokról, ez is jó érzéssel tölti el az embert itt a világ túl oldalán amikor nem is számít rá és egyszer csak szembejön egy ismerős arc.
Voltunk olyan szerencsések és Gurujival is találkoztunk tegnap/tegnap előtt a délutáni óramegfigyelések után. Az Iyengar család otthona szemben található az Intézettel, ugyanaz a kert tartozik mindkét épülethez. Guruji kint pihent a bejárat előtt amikor jöttünk kifelé megható volt látni, érzékelni jelenlétét a közelünkben.
Nemsokára indulunk óramegfigyelésre, ez alkalommal egy Intermediate II. szintű órára fogunk bemenni, viszem a jegyzetfüzetemet. Tegnap egy két órás Remedial órát figyelhettünk meg ami nagyon érdekes volt de itt jegyzetelni nem tudtam, mert szinte mindenki mást csinált, 1-1 tanítvánnyal néha 2-3 oktató is foglalkozott egyszerre. Lenyűgoző az energia ami az Intézetben érzékelhető hálás vagyok a tanáraimnak Erikának és Kevinnek a támogatásért, hogy itt lehetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése